2009. augusztus 31., hétfő

hello világ

Smack zenéjétől agyhalva (Nintendocore) a beszámíthatatlanságom teljes és megmásíthatatlan tudatában, újra írok.
A különlegességről. Illetve arról hogy az emberek miben és miért keresik a különlegességet.
Igazából megint csak a végtelen egó beszélhet belőlem és magamról tudok szót ejteni. Mi is az hogy különleges? Ahogy a tökéletesség is ez is relatív, személyfüggő.
Különleges lehet számunkra egy virág, egy hely, egy személy, bármi mivel hozzá fűzödik valamilyen emlékünk, valami szép/rossz jó/ronda dolog, és ezer más oka lehet annak hogy valamit, valakit különlegesnek tartunk.
Én mindig is különlegesség mániában szenvedtem, mostantól KS (Krónikus Specialitis)
ebből adódott a végtelen feltünési viszketegségem, és a halom fruszrációm.
A KS adott pár pozitív dolgot is az életemhez, pl. sok dolgot kipróbáltam: hosszú hajat, ezer stílust, mint öltöködésileg mint az emberekhez való viszonyulásilag.
Különlegességre várni, vágyni egy dolog. Tenni érte valamit még egy. De az az ember aki igazán különleges az van. Az magától, illetve a környezetétől olyan.
Nem játszik rá, nem követ másokat, mert ő különleges.
Ez a cél. Jó lenne elérni mi?
Szóljon valaki ha sikerült :)
peace out
marek

6 megjegyzés:

Vitkor írta...

Szerintem ez most Markó még erősen szezoneleji formában van.

Az hogy valkiben te/nemte/én/a környezete/a sarki füszeres/a büfésnéni nem látja a különlegességet, az csak annak tudható be hogy nem vagy kiváncsi az illetöre. Ki merem mondani hogy van mindenkiben, csak nem minenki növeszt mellé hosszú hajat. Emellett meg az, hogy más embereket követ az meg a természet rendje, és hipokrata az aki azt állitja hogy ö csak a saját gondolataiból él. Ha el is hiszi magáról akkor még hülye is. Itt szeretném felhivni a lázadó ifjuság figyelmét, hogy valaminek a tagadása és az annak való ellenszegülés saját gondolatként való értékelése erősen sántit...

Meg szerintem aki kiemelkedően érdekes személyiség az pont szarik rá hogy ki tartja különlegesnek. Ahogy én látom minél többet foglalkoztat valakit ez a téma annál inkább mutatja ki hogy a saját egyediségét nem érzi biztosnak.

Élvezzétek a középsulit amig tehetitek,
Viktor

Miklós... írta...

o-ó...
megelőztek. Csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz, bár én is lázadó fiatal vagyok. Sokat gondolkodom azon, hogy más emberek fejében is ugyan az van-e, ami az enyémben... és igen... ugyan az van. Egyedien, de kurvára ugyan olyan gondolatok futnak végig a fején, mint neked markó, vagy mint nekem. Az más tészta, hogy nem jön ki. meg nem észleli. a különlegességről meg annyit, hogy nem szeretem. a különbözőséget szeretem. de a különlegesség nekem valahogy mindig egy rátarti "én vagyok a legjobb"-at jelentett...
Pész! májk

Névtelen írta...

"az ember különcködése sok vesződség, mert senki nem válna valamivé, de valami szeretne lenni."

goethe bácsi

c írta...

névtelenül más gondolatait idézni NEM MENŐ

Névtelen írta...

még szerencse hogy nincs ilyen ambícióm. ugye senkinek nincs?

Markó írta...

Névtelenül általában egy ismert hölgy ír nekem ez az ő u.n. privilégiuma. És ő tőle senki ne várja hogy bármilyen nem maga által felállított etikai/bármi más fajta szabályt betartson.