asd

mű
ez a szó mind felbasz, és mind megijeszt.
mű
mi az hogy mű? nem hű mihez? az eredetihez? miért lenne az eredeti az amihez igazodni kellene? miért kellene bárkinek bárkihez viszonyulnia/alakítania magát?
feldobok újra egy témát amibe bele lehet kötni vagy el lehet fogadni hogy ez az én gondolatom.
mű neked
mű nekem
nem számít, mert ha a közhelyel dobálozunk akkor, csak az számít amit te gondolsz.
[extrém faszság vége]

No ujra itt. Ma a beszélgetések fontosságáról akartam csak szösszenni. Igazából talán arról amit a H betüvel jelölt hölgyel társalogtam.
Nekem van egy biztonságközpontú-pesszimista faust elvű boldogságképem. Ami lehet hogy a legtöbb embernek KEVÉS de én úgy gondolom hogy megelégednék vele. Azt hiszem már leírtam, majd viszanézem.
Neki és sok más embernek ennél több kell. De szerintem ahoz hogy a gondolat kialakuljon bennünk/bennük/benne a boldogság képhez vezető út, ami igazából ha jól meggondoljuk, maga az út. Mert nem keresés, hanem egy folyamat melyben egyszer csak a fejünkre csapunk és azt mondjuk hogy IGEN most már LEHET olyan pillanat amikor AZT mondhatom, hogy BOLDOG vagyok.
Az útra lépéshez van szükség a beszélgetésre. Beszélgessünk arról hogy mit jelent A-nak és B-nek, Jánosnak és Rózsinak a boldogság, mert segít. Nem azt mondom, félreértés ne essék hogy az én érdemem az hogy H elindult az úton. ( És itt nem kell a megvilágosodás elbaszott útját, vagy a trancendes bármifajta megtestesülését érteni) Csak az övé. És a beszélgetés súlyáé.
Ennyi mára
peace out.
marek