hegyhon

Régen írtam utoljára, szóval megpróbálkozom ezzel újra. Telik a nyár történnek a dolgok ezer csillió millió dologról mesélhetnék ha ez ilyen blog lenne. De ez nem ilyen blog. Ez ilyen filózó-bölcsészforma blog. Mert ez menő dolog ám!
Sokan mondják hogy sokat beszélek, még többen meg azt, hogy annyi felesleges mondatot teszek a mondandómba. Például az első bekezdés tökéletesen felesleges volt, és ugyanígy rendeletetése ezeknek a mondatoknak sincsenek mivel se közeli se távoli összefüggésben sincsenek a mondanivalómmal.

Nos egy gondolatmenetet szeretnék leírni. Egy beszélgetés ihlette szóval aki ráismer magára (nem hiszem hogy olvasná) az legyen büszke mert megihletett.
A gondolatmenet nem más mint a világ legunalmasabb de mégis legizgalmasabb kérdéséből indul: mi az élet értelme. Gyors reakció: boldogság keresése, megelégedéshez vezető rögös út végére érni.De mi a boldogság? Ez annyiszor felmerült már bennem, írtam is róla. Itt jön a képbe a Faust szindróma avagy a boldogság nem más mint a mentéspont/ahol úgy érzed hogy ide bármikor visszatérnél mert tökéletesen meg vagy elégedve a helyzeteddel.

Na itt jön a harmadik fontos dolog ma: azt hiszem életem legfontosabb komplexusa az hogy világvége érzelem elméletben élek. Ezalatt azt értem hogy félek attól minden egyes percben hogy melyik érzelem igazi, és melyik mű.
Az egész abból adódik hogyha megnézzük csak a saját viselkedésünket, rájövünk hogy mű. Mindenki úgy viselkedik akár egyedül van mintha a kamera körülötte forogna. De héló! nincsen stáb, nincs senki aki sajnáljon nincsen semmi amikor egyedül vagy.Pedig azért vagy szomorú és azért érzed szarul magad sokszor mert azt akarod hogy megvigasztaljanak. Ez nem mű? Hol a határ? Hogyan tudná bárki is megkülönböztetni az eredeti szívből (vagy miből ) jövő érzelmeket a hatást elérni kívánó válaszreakcióktól. Nekem ez elrontotta a legtöbb kapcsolatomat. Attól való félelmem hogy nem szeretnek viszont elaszott mindent bennem és így hamarabb szakítottam mindenkivel mint mielőtt kialakulhatott volna bármi is. Ki tudja, talán jobb így, nem tudhatom. De én sajnos már ebben a felfogásban élek. Nincs eredeti érzelem. Mindent a környezet ad és minél nagyobb a környezeti hatás annál több az érzelmi szálak száma annál összetettebb az érzelem de új sosincsen, csak a meglévők összekuszált halmaza. Érzelem egy fura dolog.
Peace out.

marek