2009. július 2., csütörtök

kell egy

hely/ember/mackó/fogalom
ahol/ami melett/akivel/ami használatával
nyugodtak lehetünk/gyengék/öszinték/szókimondók
lehetünk/próbálhatunkmeg/öszetörni/lehet
mert ott/vele/azzal/igenis
lehet. Mert erre van. Erre is.
Mert ilyen is kell.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

emlékszel, meséltél egy csajról akiről álmodsz és sosenem látod az arcát. ezt találtam neked.:

E furcsa álom gyakran s mélyen talál sziven,
Egy ismeretlen nőről, kit szeretek s szeret,
S kit ízig ugyanegynek sohasem ismerek,
És soha csupa másnak s szeret s megért hiven.

Oh, ő megért hiven s csak ő látja, igen,
Hogy átlátszó szivemben zord talány nem mered,
Oh jaj, csak ő s könnyétől, mely lassan megered,
Izzadt és halvány orcám megfrissül szeliden...

Oh, barna? szőke? vagy vörös tán? - Nem tudom,
S neve? - emlékszem erre, zengő és lágy nagyon,
Mint bús kedveseké, kiket száműz az Élet...

S nézése úgy borong, mint szobrok hűs szeme,
S bús hangja mintha halkan, távolból zengene,
Mint drága szók fuvalma, mik már hallgatni tértek...

verlaine: az én meghitt álmom

Markó írta...

köszönöm szépen :)