2012. január 27., péntek

fel ev

Valoszinuleg mar csak magamnak irom ezt a blogot itt, de jo leulni ide a szamitogep ele, ami a falra festett vilagterkep Ausztraliaja alatt terpeszkedik. Milyen messze vagyok otthontol, hihetetlen. Milyen messze vagyok attol az embertol aki Szeptember kornyeken utra indult. Lassan fel eve annak, hogy elhagytam az odut, es lassan fel eve annak, hogy nem telik el nap anelkul, hogy ezt a lepest pro kontra szelekcioban megvitatnam magammal.

Megerte? Biztosan. Ami otthon volt, az nem volt vallalhato, nagyon lecsusztam a fu a jatek a semmiteves, punnyadas, kilatastalansag, depresszio minden amit egy kesei tinedzser el tud kepzelni. De miben mas az amit itt kaptam? Harom honap Nemetorszag, bezarva Davidel egy lakasba. Nem volt egyszeru, de nem is szamitottam arra, hogy az lesz. David egy erdekes figura. Hihetetlenul eroteljes egyeniseg, vagy az szeretne lenni. Keves dolgot tisztel de azt veresen komolyan gondolja. Apjaval komoly problemai vannak, o maga pedig telibeszarja a korulotte levo embereket, ahogyan engem ugy masokat is. De ehhez hozza lehet szokni, gyerek meg, mondtam magamnak Nemetroszagban, es o tesz szivesseget, hogy befogad, igy nem volt okom panaszkodni.

En valahogy ugy tartom, hogy egy akarmilyen kapcsolat fentartasahoz mind a ket felnek ha kicsit ha nagyot de bele kell adnia. Ez a kepzetem itt csak megerosodott. Ha adsz, nem biztos, hogy kapsz, de legalabb megprobaltad.
Tina, David anyukaja befogadott mint egy csaladtagod, eltekintve a tenytol, hogy alig beszel angolul, teljesen megertett. Erdekes no, gyonyoru es elkepesztoen finom lelku, lagy. Nem is tudnam leirni milyen ember. Jo, mindenkeppen. Egy 70 eves ember a ferje, o most toltotte be az 51-et. Koran hazasodott meg, es szepsege ellenere, egy ferfivel toltotte le az eletet. Hianyzik neki ez a dolog, hianyoznak neki azok az evek, es ezt nyiltan fel is vallalja, amivel osszetori ferje Peter szivet, akinek egy ember letezik a vilagon, es az Tina. A gyerekeinel es mindenkinel jobban szereti. Nagyon furcsa volt belelatni egy csalad rejtelmeibe ennyire melyen.

Hianyzik, meg kell hagynom. Hianyzik a japankert amiben annyit dolgoztunk de mindig ketszer annyi fizetest kaptunk Tinatol mint amennyit megerdemeltunk. Hianyoznak az uzsonnak az almas pite es a nagyon finom nemet kave. Hianyzik, hogy ezek utan mindig majd meghalt a gyomrom, mert a laktoz erzekenyseg nem nezi el neked, ha tejszinben zabalod a kartekony enzimet.
Hianyzik az, hogy ott feltetel nelkul szeretett az anyja akarmit mondtam. Es megse akart semmi aron a pot anyuka lenni, csak ott volt ha kelett. Peter kimondta, hogy o az en apukam itt nemetorszagban, lenyugozte mindig az, hogy Aparol miket mondok.

Nem akartam lenyugozni soha sem, egyszeruen csak most ertettem meg azt a klishet hogy ha elvesztunk valamit akkor erezzuk meg igazan az erteket. Szeretnek hazamenni es visszadni valahogy valamit apanak. Westportban (Uj Zeland legszegenyebb varosa) egy hippi azt mondta, hogy ugy tudom a legtobbet adni Apanak, ha jol, tehetsegesen fogok elni. Igaza lehet.

Uj Zeland vegyes dolgokat hozott a szamomra. Fannival nem ugy jottek ki a dolgok ahogy terveztunk, de kesobb, idovel rajon, hogy egyszeruen a David nem tud kezelni embereket, nekem meg fuggosem van a fiu fele, nem tudnam otthagyni. Ezert feloszlottunk, es amit latok a Fannibol azota az sokkal de sokkal eletszerubb.

Meselhetnek Pictonrol, a hihetetlen Atlantis hostelrol, a halal kozeli Nyugati part utazasrol, a Hippikrol, arrol, hogy itt az erdoben is elso osztalyu fu terem, hogy Sheira vagy Mark mennyire egy kepregenybe illo figura, es ha tudnek rajzolni, ugy megorokitenem ezt a maximalista diktator szeretetbombat, vagy ezt a szerencsetlen meleg fiut.

Ezer emberrel talalkoztam, ezer tapasztalatot kaptam, es minden egyes nappal csak kozelebb kerulok ahoz az elhatarozashoz, hogy hazamenjek.
Hianyzik a csalad, hianyzik a kert, hianyoznak az idiota evesek este 10 kor, hianyzik az agyam, a Madzag, a baratok, tabor, Lea, hianyzik annyi minden. Annyi minden valt ertekesse, es masok ertektelenne.

Irtam egy listat, dolgok, amiket meg akarok es fogok valtoztatni ha hazerek, illetve mar megvaltozott csak meg kell tartani. Sikerulni is fog.

Anna, remelem a kedves viragodat apolja valaki es nem tesz ra uvegburat, mert az lehet megved a szeltol de nem kapnal rendesen levegot. Remelem, hogy azok akiknek kell, vissza tudjak adni neked reszben azt, amit te adsz. Jot es szepet.

m

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

nem csak

Névtelen írta...

Forever reblog