Azt mondják az okosok, hogy nem igazán szabad kimondani a dolgokat mert eltűnik az értékük. Ha leírsz egy érzést, ha megfogalmazod a kapcsolatot, ha megmagyarázod a viccet már nem lesz ugyanaz mit volt. De elég is azokból a dolgokból amiket tud mindenki. 

Gyermek-kór. A betegség ami van, lesz, és a kurva annyát. 

(feltevések megfigyelések alapján, józanul s anélkül)

Mivel jár? Gondolatok túlzsongása, a koncentráció hiánya-tehát nem tud az ember egy dologra koncentrálni, fokuszálni, részleteibe bele látni, érzelmi túlfütöttség két különbőző módja létezik, ez már a különböző reakcióknak a része, tehát ez már egy, a betegség által kiadott két verziónak egyszerüsített változata.

-Nihil 
A nihil állapota egy olyan érzés mintha zsákot húztak volna rád. Az érzelmeket érted, felfogod, tudod a dolgokat de mintha mindent egy szürőn keresztül kapnál meg. Nem tudod teljesen magadévá tenni, átérezni, átélni, belemártózni. Huzzák elötted a mézes madzagot, tudod mit kellene kiváltania de nem teszi. Ezt majd késöbb, hogy miért. Egy szürőn, amelyen keresztül szarul látsz, nem tudod felfogni a következményeket belátni.

-Az érzelemvihar
Minden, ami körülötted van rád dől, minden szagban, falban, agyban mindent érzel minden megérint minden amely meglebbent fáj minden ami elmegy meletted elcsap. Szabadulni akarsz az érzéstől, futni akarsz és belegobolyodsz mint egy gonosz pók hálójába. 

A betegség két ágát ott kötöm ösze, hogy feltesszük mindennel szemben a kérdést, hogy mi valós, mi őszinte, mi létező, mi az igazi és soha de soha soha nem találjuk meg a választ. Nem éri meg érezni ha nem igazi, nem tudjuk miért sírunk, hogy sajnáljanak, megmagyarázzuk azt amit érzünk hogy ne tünjön annak ami. 

Vagy csak hülyeséget írok mert fentvagyok az egekben és lógatom a lábam. 

Peace out

m