dance !

ok féle érettség van a világon. Engem sokáig még a szó is idegesített, de közben a megfelelő helyen, a megfelelő emberre használva mennyire igaz. De mennyire hihetetlenül sokrétegű az érettlenség mint olyan. Mert feltételezem magamról, hogy egyáltalán nem vagyok érett. Sőt biztosan állíthatom, hogy az érzelmi fejledtség egy olyan dolog ami azon felül, hogy teljesen szubjektív, nem egy szint amit el kell érni hanem vannak emeletek és amikor két ember találkozik az emeleten és ugyanabba a szobába kötnek ki akkor alakul ki valami. Érthetetlen. Ja.

Miért is írok erről? A legtöbb barátom totálisan érzelmileg és sok szempontból ÉS ÉLETEMBEN ELÖSZÖR IGAZÁN LEÍROM: Éretlenek. Képesek normálisan kezelni (és ez nem felmentés az én viselkedésem alól, de most nem magamról írok) olyan egyszerű élethelyzeteket amiket ennyi idősen bőven kellene tudni. Hogy miért? Őszinteség teljes hiánya, egymással és magunkal szemben egyaránt. Megoldás? Elfordulás a társaságoktól, belefordulni valamibe ami igazándiból nem is kielégitő sok szempontból és belefektetni minden energiát és nem tőrödni a többivel. Érett megoldás-e? Jó megoldás-e? Ezt a döntést feldobom és majd mögöttem esik le és én nem nézem meg hogy fej vagy írás.

Egy év van hátra abból ami idén nyáron teljesen átértékelődött bennem. Az hogy milyen elmondhatatlanul felületes minden ami körülvesz. Az emberek akik "szeretnek" és akiket "viszont szeretek" ez pontosan addig a pontig tart amíg tenni kellene ezért. Ezer példát hozhatnék erre, csak rájöttem hogy minek bántsam magam feleslegesen, tök jó állapotban vagyok. Felületes, és a szeretetet nem lehet így csinálni, rájöttem, hogy az amit képviselek egész egyszerüen nem enged mást csak azt hogy a felületet érintsék az emberek és semmi mást. Ezen megpróbálunk változtatni késöbb. Addig is jópofizzunk és higgyük el mindenkinek hogy fontosak vagyunk.

Peace out
marek