.JPG)
Az eltelt hétvégém és ez a hétfő nagyon kemény volt. Szóval most kiírom magamból az összes gondolatot amit a közvélemény elé lehet tárni J.Rájöttem hogy a világ alapjában véve az ellentétpárokon épül fel. Minél jobban akarunk valamit, annál nehezebben kapjuk meg. Minél többet jelent valami a számunkra, annál jobban fáj az hogy nem kaphatjuk meg. Nem furcsa ez? Illetve így leírva, átgondolva is logikusnak hallatszik, de közben ha egy icipicit mögé nézünk a dolgoknak nem jó ez így. Az emberek már azt élvezik hogy szenvednek a családjukért, megélhetésért, egy szerelemért, egy állatért… Nem magát a célt hanem az odáig tartó utat szeretik inkább. A cél eltörpül ha belegondolunk. Az élet amúgy is egy elbaszott építkezés, és lehetséges hogy fogunk lakni az épületes épületünkben, de akkor is az izzadságot, és a hasznos nap utáni pihenőt élvezzük. Én személy szerint [itt agyonütöttem egy szúnyogot] alapvetően élvezem ha meg kell dolgoznom valamiért amit szeretnék megkapni, sőt sokszor utólag rájövök hogy sokkal jobban élveztem amikor még nem volt a kezemben/tulajdonomban/tudatomban/szivemben az a dolog amit akartam. Valahogy értékesebbnek érzi ettől magát az ember.Ide ezer és ezer kommentet lehet írni hogy ez mennyire egyértelmű, bocsássásad/sátok meg ezt nékem, ma hétfő van. Amit kurvára nem szeretek. Ilyen Garfield-szindróma.
Ez nekem alapból is durva, de ma ez ilyen negatív katarzis volt.Bocsi ha bárkivel bunkó voltam bárkivel. Mostanában igyekszem gyakrabban írni. Peace outmarek
4 megjegyzés:
tudod már ugyis
nem érdekel
Then don't be smart
Lehangoló általánositás, azért annyira nem rossz a legtöbb egy élet alatt se jut el idáig.
egyáltalán nem lehangoló, csak az emberekben mindig van egy icipici elbaszott depresszió, kivéve bennem. természetesen.
mikor kicsi voltam, egyszer láttam egy óriási micimackó fotelt egy kirakatban. hónapokig győzködtem ayámékat, hogy nekem az kell, aztán mikor közölték, hogy megkapom szülinapomra, azt modntam nekem igaiból nem is kell. utána közvetlenül belekötöttem a vallásukba. szemét kis kölyök voltam. de alapvetően azt akartam prezentálni, hogy mivel ilyen nagyon evidens amit markó abrátunk ida firkált, mindenki talál oylan mozzanatokat önmagában, amivel ezt alátámaszthatja. de ezzel most tényleg nem kritizálni akarom közkedvelt stricimet! mert szeritnem egyáltalán nem baj, hogy leír olyan dolgokat, amik midnenkinek evidensnek tűnnek. de mivel mindenki alapjában értetődőnek veszi őket, talán nem gondolunk rájuk eleget.
faszomba, hogy annyiszor vagyok ironikus, hogy amikor egyszer nem akarok az lenni, akkor még én is csupa iróniát látoka szövegemben. de azért remélem elhiszed.
a kurvád
Megjegyzés küldése