Gyerekkkkor? (+k)

Mennyi féle képen kezdhetném leírni a leírandót. Per pillanat annyi érzelem feszíti mellkasom és az akaratom határát, hogy a végtelen lehetőségek tárháza nekem csak egy kunyhó valahol a távolban.
De miért is ne kezdhetném éppen ezzel? Sokan kérdezik tőlem, „no milyen 17 évesnek lenni?” Nem tudom. Ezt válaszolom mindig. Egy, mert nem kívánom elmesélni milyen érzés nekem mostanában élni (nem mintha lenne okom panaszra) kettő, mert az életkor pontosan semmit nem jelent. Ha azt kérdeznék milyen gyereknek lenni, arra tudnék felelni. Nem az infantilis módon gyerek-létről beszélnék. Hanem arról a korról, amire később csak mosolyogva tudunk visszaemlékezni. Persze ehhez tudnunk kell megélni magát a fogantatástól addig a pontig ahol (saját döntés vagy valami felsőbb hatalom határozza, meg nem tudhatom) a szabadság lepkeszárnyú bilincsét leváltja a felnőtt lét brutálisan nyers valósága. A felelősség tudat és a bezártság ódon, vaskos láncai.

[Milyen gyereknek lenni?] Írhatnék romantikus rímeket a gyermekkor szépségéről, de én jobb kedvelem azt leírni, amit én érzek.A fiatalkor egy nagy színes kibaszott cirkusz, annak ezernyi titkával, borzongató egyéniségével, hangos tömegmorajával [boldog vagyok] és végtelen feldúltságával. A gyermek az érzelmek bőséges zavarában botladozva igyekezik minél többet érezni abból, ami ilyenkor van és csak ilyenkor. Mindegy hogy ezek illatok, az ég színe, egy lány vagy egy fiú, testvér állat vagy egy játék iránt érzett érzelem. Mindenki az érzelmeket keresi, mert tudják, hogy ettől lesznek többek. Beindultak a hormonok. A faszt. Ki, hisz abban hogy kis geci atomok mozgatják ezt az egészet? A tavasz? Az illatok, az érintések a pillantások játéka az, ami beindít valamit a testben ott a szív környékén. Nem kell azt mondani, hogy van lelkünk, vagy a szívünk irányít minket. Csak van valami, ami nem biológia és kémia. És ezt felnőtt korban nehezebb lesz észrevenni. Én nekem a gyermekkor ilyen. És szeretek gyerek lenni.
Én nem akarok nagyobb lenni. De nem is vagyok ellene. Mert nekem már sok hamuba sült pogácsám telt meg érzelmekkel. És az elég is.