22 gramm

Vörös oroszlánt olvasgatok. Igazából nehéz lenne megfogalmaznom miről is szól ez a regény. Szepes Mária volt kedves és megajándékozott engem megint kurva sok gondolkodni valóval. Mindenki tudja hogy valamiben hinni kell. Nem tudok hinni a Bibliában, nem tudok hinni a Koránban, semelyik mai vallásközösség nem győzött meg. Nem vagyok nacionalista, nem hiszek a hazámban. Nem hiszek nagyjából semmiben sem. De valamiben csak kell!Hiszek, abban hogy valami több van annál, amit látunk, tapintunk és érzünk. Vagy talán pont az érzés a szó, amit keresünk. Nem lehetséges, hogy az agyunk, mint egy komputer mindig reagál a különböző reakciókra. A könnyek nem arclemosók, és a szomorúság sem önkéntelen reakció, amelyet az agy idéz elő. Nem lehet mindent megmagyarázni. Van valami bennünk, amit lehet a szívnek, lehet léleknek, istennek, Bélának, Józsefnek hívni nekem mindegy teljesen. A lényeg hogy valami befolyásolja az érzéseinket, döntéseinket. Ez a dolog, hívjuk mostantól Bélának, mint a harci csirkét a kezdőlapon. Mert szeretjük ezt a nevet. Szóval Bélalélek, szimbiózisban él velünk. (Ez most a saját különbjáratú gondolatom) és a tapasztalatainkból, fájdalmunkból, örömünkből táplálkozik, tanul, levonja a következtetéseket. És az ő és a mi reakciónk kettősége a döntéseink, gondolataink egésze.A Vörös Oroszlán (A bölcsek köve alkímiában megtalálható elnevezése) nem más, mint az örök élet elixírje. Hogyan jön ez a lélekhez (illetve Bélához)? Egy ember történetét vezeti végig, ahogyan eljut a megoldásig, ami feloldozza az öröké valóságtól. A halhatatlan tudat-lélek-lelkiismeret hármasától megszabadítja. Rögös út ez. És eközben ugye a testét többször is elveszti, és újra felnő, újra szeret, újra megismer, újra tanul, újra él.Több fontos dolgot is érint az iromány. Egy-két részlet:
„Emlékszem, akkor gazdagodtam azzal az élménnyel, amely megtanított rá, hogy az emberek cselekvéseinek ne csak két oldalát figyeljem; ne csak hazug, álarcos fizikai botladozásukat és indulat éterük asztrálsűrűjét mögötte, mert így mindössze megvetni tudom őket, hanem lessek be az átderengő harmadik síkra is, ahol mindennek értelme, megoldása rejtőzik, s amelynek ismeretében szánni tanulom a fajankó emberiséget is. „

Igen, ez a bekezdés órákig tartott mire megértettem legalább a célját. Azt hogy nem elég egy élet, arra hogy megértsük a lélek gondolkodás módját, döntéseinek miért-létét. És itt már látszik emberünkön a végtelen tapasztalat, és kiábrándultság a világból.
„Csonttá soványodtam. A szenvedély bacilusai erőm maradékát pusztították. Utolsó, rövid levelem Pélocnak szólott. Megköszöntem barátságát, az egyetlen értéket, amelyet nyomorult életemből magammal viszek… de végső, hörgő lélegzetvétel Corinna nevével együtt szakadt ki mellemből. Harminchat évet éltem Louis de la Tourzel boldogtalan, szenvedélyből épült és túlfűtött érzelmességgel terhes testében.” Ez a rész, mikor egy óriási szerelembánat után a főszereplőnk újra elveszti az életét. A fájdalmas benne, az hogy a szerelem tárgya egy úgynevezett succubus. Egy kielégíthetetlen nő, aki soha nem elégszik meg egy férfi szeretetével, és mindenkit az ujja köré csavar. Nehéz elolvasni is a részeket, amikben a férfi szerelmének tárgya teszi tönkre fizikailag és lelkileg is az emberünket. Ennél a résznél megálltam, letettem a könyvet és gyorsan valami nyugisat olvastam.
„Megértettem a testi gyönyör, az önmagáért való kéj reménytelenségét és káprázatát. Megértettem az érzelmek, az érzelmességek izzó tűzijátékának halálos veszélyességét, anyagnemző, mélybe húzó, sátáni lényegét. Megértettem – de ez csak egy szó, erőtlen és mindenkinek mást jelent –, úgy értettem meg, hogy ezzel a felismeréssel lehámlott rólam a kötés, amely csak addig bilincselt gúzsba, amíg hittem benne; ellenszegülve, megfélemlítve, de hittem, erősebben, mint Istenben. Ez a tévhitem összeomlott. A hő remegő fata morganáját széttépte a megismerés hűvös, tiszta szélrohama; mert minden szenvedés, kötés, szerelem, rémület, nyomor; betegség és halál csak képzet. Addig van ereje, míg hitünkkel, gondolaterőnkkel anyagot, testet adunk létéhez. Felismertem, megértettem lényegében és minden konzekvenciájában – s ezzel kimondtam valódi nevét az asztrális szenvedélynek, mint ahogyan kimondtam egykor Homonculus valódi nevét, s ezzel úrrá lettem fölötte.”
Miután a halál után sem képes elszakadni szerelme asztrál részétől, ez a rész az amikor felismeri az igazi oldalát a dolgoknak, és el képes hagyni szerelme már kéjtől megfáradt testét, lelkét, érzéki rétegét.

peace out
marek