2009. április 16., csütörtök

"én tudod mit szeretnék ujra? hogy megint 4-5 éves legyek akkor mindig szerelmes voltam egy fiúba és amikor játszottunk az kis is teljesedett azzal hogy ő volt valamelyik powerranger én meg egy másik
és akkor minidg boldog voltam"
köszönöm

Nos ja. Visszatértem a bloghoz, amit vagy olvas valaki vagy nem de naplónak remekül szuperált az elmúlt időkben. Kicsit zavaros időszakot éltem, és nem volt időm vagy erőm írni.
Egy kedves lány ismerősőm mondta ezt nékem és éppen diktálja a gyerek verseit amik hihetetlenül nem csak aranyosak hanem kurva jók is.
Na Kicsit kék, vagy kicsit piros igaza van.
Annyira egyszerű lenne így élni az érzelmeinket. Ahol nincs elvárás se a sok többi hülyeség.
Miért kellene valakinek azt mondani hogy szeretjük amikor már nem? Miért kell vigyázni? Miért kell az egészből presztizs kérdést csinálni? Miért nem lehet valakiért otthagyni valakit, hogyha vele jobban érzed magad? Miért? Mert féltjük a másikat, nem akarjuk hogy fájjon neki.
Gyerekkorban ez nincs meg.
Én szeretnék 4-5 éves lenni hogy elfelejtsem hogy egyszer felnött leszek.

11 megjegyzés:

Névtelen írta...

jobban fáj, ha azt mondod, hogy szereted, mikor már rég nem...
l

Névtelen írta...

az a legszarabb, hogy tudod, hogy egyszer voltál valaki, aki nem akart megfelelni semmiféle elvárásnak, konvenciónak. az a kis gyerek, aki 4-5 éves és van valami benne, amit nem szennyezett be gecisok sárral az a baszottnagy kamion, amit egyesek ironikusan élettapasztalatna neveznek. de aztán ez a valaki elveszett benned. talán még ott van valahol legalul, de tudod, hogy sose fogod megtalálni mégegyszer. ez az egészben a legszarabb, hogy tudsz róla. ha nem tudnád, nem fájna.

Névtelen írta...

:D
ezt úgy hívják, hogy felnövés.
jobb helyeken bekövetkezik...
és nem is fáj annyira.
nem sirathatod ha úgysem tudsz ellene tenni!
l

Névtelen írta...

én nem akarok. nem nem és nem. nem és kész. én mindig is thomas a gőzmozdonyos szatyorral fogok járkálni. és snoopys cipőben. és macis pulcsiban. és igenis imádom micimackót.
a kicsikurva :)

Névtelen írta...

;)
de attól még nem kell fájnia annak hogy nem vagy 4-5 éves...
én is max 8 évesnek látszom. de nem siratom a múltat.
nem fájhat!!
élvezd ki azt aki / ami most vagy!
minden időszaknak megvan a maga szépsége. (:'D)
és 20 év múlva azt fogod visszasírni ami most van... nem jó! élvezd!!
:D
l

Névtelen írta...

micimackó életérzés. erről beszélek, nahát. szíz dö déj meg hasonlók.
markó hogy örülhet, hogy ennyit kommentelnek a blogjára :D

micimacizmus forever!:D

Névtelen írta...

;)

Miklós... írta...

I want you now, bro!
Peace!

M

Markó írta...

Ez lassan divat lessz hogy csak a kezdőbetüvel köszönünk be. A kurvám legalább odairja a nevét.

Kommentekért csók

Névtelen írta...

hé, nyomi, azt mondtad hogy fogsz blogolni. roosz előtt. emlékszem.
hazudás lett volna talán?
a kurvád

Névtelen írta...

de amugy rájöttem hogy a kiteljesedés abban volt h együtt játszottunk talán nem véletlen az a sok papásmamás pedig mégcsak azt se tudjuk ez milyen perverzül hangizk a nagyoknak

és ha azt irom h pont (mármint ., így mint .) akkor ugyetudodkivagyok pedig most nem is vagyok mérges