Ady

Nem is tudom mit irjak róla. Az igazat megvalva semmit nem tudok az íroról, egyenlőre. De dolgozom rajta. Kicsit túl sok volt az utóbbi időben a szarkavarás és elég sok emberben mélységesen csalódtam. Talán ezért is tetszettek Ady-Rómában töltött idején írt versei.




"A művészfajta ember tragikus az ő szerelmeiben, igazán olyan, mint a gyermek, aki nem nyugszik amíg játékszerét szét nem bontja, s meg nem találja benne a nyomorú kócot."

Ebben az érzésben magamra találtam részben. A művészfajtán kivül.

"Rómára nézve egy magas, utas dombról szinte meaculpázva, suttogva vallottam be magamnak: a Múlt egy nagy rejtelem, s a Jövendő is az, de a Múlthoz és a Jövendőhöz gyönyörű jogunk, sőt tudományunk is van már. Ez a tudomány nem biztos, de a Jelen még bizonytalanabb, ismeretlenebb, mint akármi, tehát a mi életünk az egyéné. Aki a Jelent vígan éli, boldog, de korlátolt ember, mert a korláttalan ember a Múltat s a Jövendőt szereti. És mert egyformán nem tudunk biztosat egyikről sem, az az igazi ember, aki a Múltat és a Jövendőt egyformán szereti."

peace out
marek