Tyü!
Hát itt is rég voltam. Kissé elhanyagoltam ezt a blog-dolgot. De most pótlunk.
Ezerésegy dolgoról írhatnék, de nem fogok. Egy, mert gonosz vagyok, kettő mert nincs is ezerésegy dolog.

A nem kicsit erős bevezető után csapjunk is bele. Éppen vittem ki madzagot egy fagyos körre( ;) ) és közben Death and all his friends romlott halgatóságába burkolozott törésre fagyott fülem. Hogy még jobban tél-fíling legyen beleléptem egy ottfelejtett festékpocsolyába. Fehér volt! És hideg, ez a lényeg nem?
Nem vagyok megelégedve a téllel, de ez tökéletesen érdekltelen. Még mindig nem tudtam elolvasni a Maldoror énekeit. Mert nehéz nagyon, mostanában Faustot kezdeményezem.

Komoly dolgokról is gondolkoztam ám. Kerestem hogy egy normális, embernek miért van motivációja az élethez nekem miért nem?
Persze lehet nem vagyok egyedül, de végülis csak a magam nyelvében beszéljek.
A lényeg a lényeg, megint irigyelhetem az valáásos kölköket. Bennük legalább van beépített motiváció csipp. Kiéghet persze, de alapból mert ők jó kölkök, és blabla tanulnak mint állat. Engem nem izgat a jövöm, meg hasonlók, igy semmi nem motivál.


A laszt van mára, átlagos délutáni Ronald Jenkees merengős-alvós alvásom közepette, mikor (baromi jó) igy ki be zuhanok álomból valóságba, azt álmodtam hogy meghalok, olyan végtelen nyugalom volt. Sokszor álmodom mostanában. Mindig azzal nyugtatom meg magam hogy belefüöm az álmomba a reinkarnációmat. Fine nem? Nem tudom, nekem tetszett a mostani Rebikilök azürhajóból zuhanok aztán már halott vagyoknyugi van.
Majd beszélek vele hátha van egy ürhajója.

Na ennyi mára kisfejüek.
peace out:

marek



Soha nem emlékszem a lány szemére. Ez idegesítő