Nomármost

Skacok, sompolyogjunk egy kicsit.
Könyvel fogok itten nerdet játszani, Boris Vian remekművével A Pekingi Ősszel.
Kéremszépen ez a könyv az ami szerintem nagyon sokat mond mindenkinek. Persze mindenkinek mást mást. Köze természetesen se Pekinghez, se az Őszhöz nincsen. De közben mégis baromi sokat mond.

Most itten bemásolok egy kis részletet. (Már régóta nyomja az oldalszám az íróasztalom lapját, blogramásolás végett előkészítve.)

Elöször is egy rendőrökre vonatkozó, kissé cinikus-kissé bántós baromi igaz részletet idéznék.
"– Tudom én, mit kell veletek csinálni – mondta a detek­tív. – Mind a kettőtökbe belelövök, aztán addig cicerézlek, ameddig jólesik.
– Maga egy rohadt vén zsaru – nyelvelt Oliva. – Mért nem csinálja a maga mesterségét? A felesége meg a lánya nem fognak magával eldicsekedni. Belelőni az emberbe, igen, ehhez értenek a zsaruk. De segíteni az öreg asszonyoknak meg a gyerekeknek, amikor át akarnak menni az utcán, azt nem! Azt lesheted! Vagy felszedni a szegény elgázolt kis­kutyákat! Stukkerjük van, sapkát viselnek, de egyedül még egy olyan nyomorult flótást se tud letartóztatni, mint a Nyeletnyeli professzor úr.
A detektív meggondolta magát, visszadugta zsebébe a stukkert, és elfordult. Egy pillanatig még ott állt, aztán talpra állította a biciklijét. Az első kerék nem forgott. Nyolcas volt benne. Megmarkolta a kormányt, és elkezdte vizsgálgatni maga körül a talajt. Világosan kirajzolódtak a professzor kocsijának a nyomai. A detektív megcsóválta a fejét. Rápillantott a gyerekekre. Látszott rajta, hogy szé­gyenli magát. Aztán elindult abba az irányba, amerre Nyeletnyeli hajtott el."

Miért jelent ez a jelenet nekem sokat? Nem, nem utálom a rendőröket, semmi bajom velük. A bajom általában a buta-hatalommal rendelkező emberek (lásd: ellenőr, biztonsági őr) -kel van.
Mert a buta ember nem tudja kezelni a helyzetet, és viszaél vele.

"– Dehogyis – tiltakoztt Petitjean – És még mit lát?
Angel arca mintha egy kicsit felderült volna.
– Meg ott volt a tenger is. Idejövet – mondta. – A két srác a fedélzeten. A madarak.
– Na, és a nap – kérdezte a tisztelendő –, az magának nem elég?
– Hát éppen nem rossz... – tűnődött el Angel. – Meg a remete, azzal a néger nővel...
– És az a lány Athanagorásznál...
– Várjon, hadd gondolkozzam egy kicsit – vágott a szavá­ba Angel. – Annyi minden van, ami megéri, hogy észrevegye az ember.
Rápillantott az üvegre.
– Sajnos, Annát és Rochelle-t sem lehet kihagyni belőle... – suttogta.
– Mindenki azt látja meg, amit akar – jelentette ki Petitjean. – Bár meglátni, az is valami, de magában még nem elég.
– Talán egyebet is lehet csinálni... – töprengett Angel.
– Például átsegíteni másokat...
Keserűen felkacagott.
– Rögtön letartóztatják az embert – mondta. – Mert ugye, az ember megölheti például Annát és Rochelle-t...
– Minden bizonnyal, meg.
– Vagy vasutat építhet, ami semmire se használható...
– Persze, azt is – hagyta rá Petitjean.
– Jó, jó, de akkor?...
– Akkor... valóban nem lát semmi egyebet?
Petitjean Angel mellé telepedett a homokra.
– Akkor igya ezt ki – mondta. – Ha csak ennyire futja a képzelőerejéből...
Mindketten elhallgattak. Angel törte a fejét, arcvonásai megnyúltak.
– Nem tudom. Olyasmit csak találok, amit érdemes látni vagy érezni, de olyat még nem, amit érdemes volna meg is csinálni. Képtelen vagyok kiverni a fejemből, amit egyszer már megtettem...
– Eh, maga folyton csak nyűglődik – ripakodott rá Petit­jean. – Hagyja végre abba ezt a szőrszálhasogatást! Itt az üveg, igya ki!
Angel kezéből kicsúszott az üveg. Petitjeanmeg se moccant, hogy felszedje. Néhány pillanat elég volt rá, hogy kifolyjon a tartalma. Angel görcsösen, feszülten bámulta, aztán lassan elernyedtek az izmai. A karja tehetetlenül csüngött. Felemel­te a fejét, és mélyet lélegzett.
– Nem tudom... Kezdetnek elég az is, hogy látok. Akinek semmihez sincsen kedve, annak messzire kell néznie.
– De biztos, hogy lát valamit?
– Igen, egy egész sereg dolgot látok – bizonygatta Angel. – Annyi minden látnivaló van.
– Aki sokat látott – mondta Petitjean –, az azt is tudja, hogy mi a dolga."

Itt az élet kérdése merül fel bennem, mi az értelme az egésznek? Mindenki keresi a motivációt az életben de nem sokan találják meg azt. Szerencsés buzik.

"– Semmi kétség, gyengeség a társadalom szempontjából – mondta Amadis. – Folytonos bosszantásoknak vagyunk kitéve a normális életet élők részéről, értem rajta azokat, akik nőkkel élnek szerelmi életet, vagy akiknek gyerekük van.
– Maga ostobaságokat fecseg összevissza – mondta Anna. – Egyáltalán nem arra gondoltam, hogy az emberek megve­tik a pederasztákat, vagy kinevetik őket. A normális emberek nem érzik magukat oly nagyon fensőbbrendűnek: nem is ez kellemetlen maguknak; hanem az élet keretei meg a keretek közé szorított életet élők nyomják el magukat. De ez nem számít. Nem azért sajnálom én magukat, mert egymás között élnek a mániáikkal, a játékaikkal, a konvencióikkal, és így tovább. Hanem azért, mert ennyire korlátok közé vannak szorítva. Mert egy csekély mirigyelváltozás vagy lelki anomá­lia miatt bélyeget sütnek magukra, beskatulyázzák magukat. Ez már önmagában is szomorú dolog. De maguk meg válaszképpen igyekeznek hasonlítani arra, ami a skatulyán van. Hogy igaza legyen a cédulának. Az emberek úgy gúnyo­lódnak a pederasztán, mint a srácok a nyomorékon, anélkül hogy komolyan gondolnák. Mert ha gondolkoznának, akkor sajnálnák magukat; csakhogy a maguk hibája nem annyira komoly valami, inkább vakság. Egyébként a vak az egyetlen a testi hibásak között, akit nyugodtan ki lehet gúnyolni, mert nem vesz észre belőle semmit. De éppen ezért senki sem gúnyolja ki."

Ez szerintem a legkeményebb társadalomkritika. Pederaszta szemszögből, őszinte és halálosan igaza van.

Ennyit Boris Vianról. Nagyon nagyon tehetséges író volt.
Sokat jelent ez a könyv nekem.

Ennyi mára.
peace out.
marek