é

oha vissza nem térő alkalom. Simonfa utáni írás, utolsó év. Nem írnék arról, hogy ez milyen érzés. Nem is igazán ide tartozik már amennyire a blogom fejlődését követem ne igazán akarom ezzel untatni a maradék olavasómat és magamat a jövőben.

Ami érdekes egy elmélet arról, hogy milyen vagyok. És talán nevezzetek egoistának de igazándíból magamnak írom elsősorban a blogot és nem az a célja, hogy lenyügözzön a szerénységgel és a többivel. Próbál öszinte lenni.
NOS
A játék amely a nők meghóditásához/al jár egy olyan játék amelynek sokfajta szintje van. Valaki megtanulja és valaki bele születik. Talán én az első vagyok talán a második de nagyon értem és érzem. Ez azt jelenti amit jelent. Egy lány gondolhatja hogy nyerhet de az első lépésben vesztett ellenem. Whats the point? Az, hogy meglepő/ nem meglepő módon én úgy érzem hogy talán le kellene mondani ahogyan az életben is arról, hogy mindig nyerni akarunk. El kell fogadnom egy két pofont hogy tovább tudjak lépni. Nem hiszek a tinédzserszerelemben, a fiú lány barátságban. Mert játszom, játékos vagyok. De egyszer úgyis lerakom a baseball ütőt és azt mondom heló itt vagyok.

Ja régen írtam (:

Peace out
markó