2009. április 26., vasárnap

ha meghalok

Hazafelé jöttem egyik nap. Leszedtem egy orgonát. Kurvára szeretem az orgonát.
Azon gondolkodtam milyen jó lenne szerelmesen meghalni. De nem akárhogy.
Amikor már öreg, csúnya, túlkefélt leszek. És lessz egy szép feleségem is, akkor kimegyek egy távoli rétre. Letépek egy orgonát, és elindulok hazafelé. Hervadni kezd a virág. Én azt akarom hogy a szerelmem örüljön a virágnak.
A számba teszem a virágot, hogy ne száradjon ki. Mire hazaérek én száradok ki.
De a virág szép. És a szerelmem ennél jobban nem érezheti hogy szerettem.
na igy akarok meghalni

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

igazad van. én sem örülnék jobban semminek annál, ha a pasim múmiává aszalódva, egy szál virágot csócsálva állítana haza.

a réten egyébként sincs orgona (nem tudom, kinek tűnt fel, de egy bölcs mondás)

a kurvád

Markó írta...

Kedves finomanis szólva, gyenge erkölcsű munkatársam.
A réten van orgona.
És ez romantikus, csak te neked nicnsenek érzelmeid.
;) <3

Névtelen írta...

az érzelmeim tökéletesen kielégítő állapotban vannak.(merthogy vannak csak jó sokáig kell őket keresni). mint mindent, az érzelmeimet is a munkaadóm igényihez igazítottam. az erkölcseimet szintúgy. eddig nem volt semmi problémája ezzel kedves stricimnek. megjegyzem nem hiába végzem én a piszkos munkát. jól el van ez osztva ;)

Hozé Ármándó írta...

ez gyönyörű... riszpekt :)