ebéd

Mikoron is egy eltévedt igluorángutánt kiharcoltam a szobámból, elkeztem gondolkozni azon hogy félek e a haláltól, a válaszom egyszerü volt, nem.
De mi van utána? Teljes csönd sötét?
Nem, nem hiszek a pokolban, nem vagyok én olyan, nincsen én abban hiszek hogy ha meghalunk valami új kezdődik, hogy mi azt nem tudom. Talán lepkebéka lessz belőlem, talán hajó. Ki tudja, végülis ha majd nagyon unom ezt az életet kipróbálom, bajom nem lehet belőle.

Ma éreztem hogy annyira beleéltem magamat a
Nightwish- While your lips are still red-be hogy gyakorlatilag bármit megtettem volna hogy a Dancz ne jöjjön be, miközben ezt halgattam. De persze bejött, és az alufóliából hajtogatott pingvincsaládomat is a kémián hagytam.

Ennyi mára
Peace out:
marek