Kezd a tököm tele lenni a bloggal. 3x ra írom újra ezt a szart. Egy kurva gombnyomással elbaszom az egészet. Na nyugi. Próbálom felidézni mit írtam kb előbb.
Na szóval, elkezdtem "hogyan éljünk" gondolataim első részének írását.Három részre osztanám. Kettő ebből ma jutott eszembe, egyet pedig még termkutban agyaltam ki.Ezzel is kezdeném (már a termkutossal). Hozzáteszem nincs köze vagy nagyon kevés az ott jelenlevő emberekhez! Nos.
Az egész a kapcsolatokról szól. Egy egyszerű közhellyel kezdeném. Ha valaki azt mondja neked: "Add magad, és ne változz meg ha egy olyan lánnyal/fiúval vagy aki tetszik." akkor igaza van.Mert észrevettem magamon, és másokon is, hogy sokszor ezen múlik az egész. Amikor eldöntjük magunkban hogy megtetszik valaki (mert ez egy döntés, akárhogyan is éljük meg) Akkor a döntés után, nem szabad máshogy viszonyulnunk az illetőhöz, nem szabad máshogy beszélni róla. Természetesen az imponálást és a tetszés kimutatását ez nem zárja ki. De emiatt ne változzunk meg. Lehet érthetetlen volt. Én értem, és ez a lényeg.
A második dolog kicsit még nyálasabb lesz. És pont nekem leírni kicsit durva. De erre ma döbbentem rá. Apám évek óta mondogatja hogy a dolgokat csak úgy érdemes csinálni ha van hozzá kedv, és szeretettel kell. Ha valakinek valami szivességet teszünk akkor már úgy is meg kell csinálni, akkor tegyük meg jó kedvel, és szeretettel. Sokkal jobb lessz.
Ezt ma vettem észre. Apa kiküldött ásványvízért, meg hogy vigyem ki a Madzagot(kuty).
Sok kedvem nem volt, de tök szivesen segítettem bármiben apának mert nagyon álmos, és levert volt. Magyarul úgy mentem oda a biciklitárolóhoz hogy tök jó hogy segítek, és nem kelett apának győzködnie meg minden. Ez lehet természetesnek hangzik de ha belegondolok nem igazán.
Na lényeg a lényeg, valami irtózatosan bevertem a térdemet a bicikli tároló szélébe.
És leszartam.
Ha roszkedvűen csináltam volna még idegesebb lettem volna, és akkor odabasztam volna a biciklit amitől még több bajom lett volna.
Magunknak teszünk jót azzal ha valamit szerettel csinálunk, nem másnak.
Na elég ebből. Soklessz az okoskodás mára.
Utolsó és egyben szerintem legpraktikusabb tippem a következő.
Bárhol vagyunk, bármit csinálunk. Mindig legyen nálunk valami ( papír-ceruza, mobil) amire feljegyezhetjük a gondolatainkat. Nagyon fontos!
Írjuk le őket, hogy újra tudjuk gondolni. Lehet hogy én már máshogy gondolom blogomban leírt dolgokat. Bár nem hiszem. De nagyon fontos hogy mindent leírjunk! Ez csak egy rövid tipp volt.
Köszöntem:
Marek
Na szóval, elkezdtem "hogyan éljünk" gondolataim első részének írását.Három részre osztanám. Kettő ebből ma jutott eszembe, egyet pedig még termkutban agyaltam ki.Ezzel is kezdeném (már a termkutossal). Hozzáteszem nincs köze vagy nagyon kevés az ott jelenlevő emberekhez! Nos.
Az egész a kapcsolatokról szól. Egy egyszerű közhellyel kezdeném. Ha valaki azt mondja neked: "Add magad, és ne változz meg ha egy olyan lánnyal/fiúval vagy aki tetszik." akkor igaza van.Mert észrevettem magamon, és másokon is, hogy sokszor ezen múlik az egész. Amikor eldöntjük magunkban hogy megtetszik valaki (mert ez egy döntés, akárhogyan is éljük meg) Akkor a döntés után, nem szabad máshogy viszonyulnunk az illetőhöz, nem szabad máshogy beszélni róla. Természetesen az imponálást és a tetszés kimutatását ez nem zárja ki. De emiatt ne változzunk meg. Lehet érthetetlen volt. Én értem, és ez a lényeg.
A második dolog kicsit még nyálasabb lesz. És pont nekem leírni kicsit durva. De erre ma döbbentem rá. Apám évek óta mondogatja hogy a dolgokat csak úgy érdemes csinálni ha van hozzá kedv, és szeretettel kell. Ha valakinek valami szivességet teszünk akkor már úgy is meg kell csinálni, akkor tegyük meg jó kedvel, és szeretettel. Sokkal jobb lessz.
Ezt ma vettem észre. Apa kiküldött ásványvízért, meg hogy vigyem ki a Madzagot(kuty).
Sok kedvem nem volt, de tök szivesen segítettem bármiben apának mert nagyon álmos, és levert volt. Magyarul úgy mentem oda a biciklitárolóhoz hogy tök jó hogy segítek, és nem kelett apának győzködnie meg minden. Ez lehet természetesnek hangzik de ha belegondolok nem igazán.
Na lényeg a lényeg, valami irtózatosan bevertem a térdemet a bicikli tároló szélébe.
És leszartam.
Ha roszkedvűen csináltam volna még idegesebb lettem volna, és akkor odabasztam volna a biciklit amitől még több bajom lett volna.
Magunknak teszünk jót azzal ha valamit szerettel csinálunk, nem másnak.
Na elég ebből. Soklessz az okoskodás mára.
Utolsó és egyben szerintem legpraktikusabb tippem a következő.
Bárhol vagyunk, bármit csinálunk. Mindig legyen nálunk valami ( papír-ceruza, mobil) amire feljegyezhetjük a gondolatainkat. Nagyon fontos!
Írjuk le őket, hogy újra tudjuk gondolni. Lehet hogy én már máshogy gondolom blogomban leírt dolgokat. Bár nem hiszem. De nagyon fontos hogy mindent leírjunk! Ez csak egy rövid tipp volt.
Köszöntem:
Marek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése